Nemrég ünnepelték a történet megjelenésének első évfordulóját. A fák nyelve A Pepa Horno, kedves barátom és partnerem Spirál Consulting Gyermekek (ahol gyermekvédelmi kérdésekkel foglalkozunk). ezt a mesét, közzétette: Editorial Fineo és illusztrálta Martina Vanda, több előadást is tartottak, az első pedig a Madridi Könyvvásár 2015 ezekre a dátumokra, így célszerűnek tűnt ezzel a blogbejegyzéssel megemlékezni róla.

Pepa a következőképpen mutatja be a könyvet:

A fák nyelve a halálról van szó. Vagy inkább az élet mindkét oldalát összekötő szerelmi szálról. Beszélj azokról az emberekről, akiknek megosztott a szívük, „félig a földön, félig a mennyben”, és a sok fiúnak és lánynak van írva (azok, akik most gyerekek, és azok a többi fiú és lány, akik a felnőttek bőre alá rejtőznek) akiknek ilyen a szívük.

Három szempontot szeretnék kiemelni, amelyekre ajánlom ezt a történetet (és emiatt már nemegyszer odaadtam):

• Az elhunyt személlyel való szimbolikus kapcsolat felfedezésének fontossága, amelyeket az életben vagy a halál bekövetkezte után lehet művelni. Soha nem késő olyan rituálét létrehozni, amely a még életben lévőknek a kapcsolat érzését kelti.
• A gyász testi dimenziója, amely mesterien hegyesnek tűnik. Sétálj, mozogni a mezőn, testmozdulatokat tenni… segít jobban feldolgozni a veszteségeket, kortól függetlenül.
• A munkát átható gyengédség arra hív minket, hogy minden gyászhelyzetben vigyázzunk a kapcsolatra minden fiúval és lánnyal: akikkel életkoruk szerint együtt vannak, és akikkel a belső fiúinkat és lányainkat magunkban hordjuk (és nekik is szükségük van a figyelmedre).

Mindehhez és még sok máshoz képest ez egy olyan könyv, amelyet ajánlott olvasmánynak tartok., és különösen, hogy kéznél legyen, amikor veszteségek lépnek fel a környezetben.

Remélem tetszik annyira, mint én.

Javier